/ 1. oldal / Kezdetek.

Újabb évfolyam veszi kezdetét. Már tegnap elterveztem, hogy a fekete szoknyámban fogok menni, egy fehér nyári inggel. Hatkor keltem, hogy mindenre legyen elég időm. Kinéztem az ablakon, hogy megnézzem, milyen az idő. Micsoda meglepetés :) Esett az eső. Kiszedtem hát a fekete nadrágom, és egy szél-dzsekit. Gyorsan magamra kaptam, megcsináltam a hajam, és egy kis sminket is felvittem a szememre. Lementem a lépcsőn.
Anya odaszólt.
- Dominika, reggeli!       ~mondta, miközben öntött egy pohár teát.
- Köszi anya.. A teát megiszom, de muszáj most kimennem, mert Dani jön értem kocsival. ~ mondtam, majd megittam a teát.
       Felhúztam a cipőm. Legalább ennyi ünnepies legyen rajtam.
- Ugye, nem a magassarkút húzod felfelé? ~ mondta anya.
- Nem. A lapos talpút. ~ szóltam vissza anyának.
Kimentem és leültem a padra. Elővettem a telefonom, és bepötyögtem Dani számát. Majd megérkezett Dani. Le lassított, és megállt. Én kiléptem a hívásból, és betettem a telefont a zsebembe. Beültem.
- Szia Daniii. ~ sóhajtottam. ~ Új évfolyam. Várod már?
- Cső. Hát.. Ja, fogjuk rá. ~ mosolygott. ~ Már összepakoltál?
- TE JÓ ÉG! ~ kiabáltam ☺ ~ Az ma van?!
- Ja. Legalábbis én úgy tudom ma költözünk vissza a koliba. ~ mondta.
Kicsit befordultam az ablaknak, és gondolkodtam egy kicsit, hogy mehetnék el hamarabb az év nyitóról, hogy több időm maradjon pakolni. Elég sok időt vesz nekem az igénybe. Kb. 5 percig ezen gondolkodtam. Semmi értelmes nem jutott az eszembe. Az ofők figyelik, ki merre van. Szigorúak a szabályok. Az ilyen eseményekről senki sem mehet el szó nélkül, és ha azt mondanám a ofőmnek, hogy elfelejtettem bepakolni, azt is valami hülye kifogásnak venné, hogy el tudjak menni..
- Domiii! Megérkeztünk, itt vagy? ~ Rázta meg a vállam Dani, amivel felébresztett a gondolataimból.
- Már itt. ~ mondtam ☺
   Kiszálltunk a kocsiból, bementünk a suliba fel a lépcsőn, és elindultunk a tesi terembe. Minden suli esemény ott van megtartva, mert ott "nagy" a hely. A tesi teremben Szimi és Bencus már foglalták nekünk a helyet. Szimi kérdően rám vonta a tekintetét. Olyan... " Üljek máshova, hogy te Beni mellett ülhess" tekintete volt, amire én csak bólintottam, és ő át ült Dani mellé. Beni rám nézett.
- Miért ült el Szimi? ~ kérdezte komoly tekintettel.
- Biztos tetszik neki Dani. - hajoltam oda, és mondtam halkan.
Beni mosolygott. Belépett a diri. Kicsit álmos voltam.. Beszélni kezdett, és ezután nagyjából 10 percre emlékszem, ami unalmasan telt. Többre már nem emlékszem, szerintem elaludtam. Már csak annyira emlékszem, hogy Szimi ébresztget, mert a diri befejezte a beszédét. Ránéztem Benire, aki csak elfordult, és nevetett.
- Mi történt?! ~ kérdeztem.
- Hát.. Kicsit horkoltál. De nem volt vészes. ~ mondta Dani.
- Ööö.. izé. De gáz.... ~ csúsztam lejjebb a széken. Ez milyen ciki volt már >.<
- Nyugi. ~ fogta meg a hátam Bence. ~ Nem hallotta senki. ☺
- Meddig aludtam? ~ néztem a többiekre.
- Úgy egy órát. ~ mondta Szimi.
- Kedves fiatalok, most  mennyetek haza a bőröndökért, és költözzetek be a gimi kollégiumaiba. ~ szólalt fel a diri helyettes.
   Azonnal felpattantam, megfogva Dani kezét, és rohantam, ahogy csak tudtam a kocsihoz.
- Miért sietünk ennyire? ~ kérdezte, levegőt kapkodva.
- Mert még egy fogpiszkálót sem raktam be a bőröndbe!!! ~ szaladtam tovább.
Oda értünk a kocsihoz, és bepattantam. Dani beült, és elindultunk. 20 perc után megálltunk a házunk előtt.
( Mellesleg, ha mindennap sétálnom kellene a suliba a házunktól, az úgy több, mint 40 perc lenne. A koli sokat könnyít. )
- Köszi Dani. ☺ ~ mondtam, majd kiszálltam, és berohantam a szobámba. Elő ráncigáltam a szekrény aljából a bőröndöt, és kiszedtem a ruháimat. 5 perc alatt mindent beraktam, ami a kezemet érte. A legfontosabb dolgokat sikerült bepakolnom. Ruhák, sampon, fogkefe, fog krém, fésű, cipők.. Hát, na. Ezek a legfontosabbak. Ezután következtek az apróságok, amik nélkül tudnák élni, de még is szükségesek, ha szinte egy teljes évre elköltözöm a koliba. Idén is szorgalmasnak kell majd lennem, hogy heti kétszer kapjak legalább kimenőt. Reggelente 8-ra kell a suliba mennünk. A suli délután kettőig tart, és utána kapunk még három órát, hogy a városban tudjunk mászkálni. Néha ezt kihasználva egy kicsit elmegyek haza anyához Szandival a motoron. De hétvégente úgy is haza megyünk. Visszatérve a pakoláshoz, leszedtem a tabomat a töltőről, amit még reggel feltettem. Beletettem a tokba, és betettem a kézi táskámba. Jobb, ha nem a bőröndben van. Anya bejött.
- Domikám, elvigyelek a kollégiumba? ~ Kérdezte, miközben behozta néhány cipőmet.
- Jaajjj, ne hívj így! És ja. Légyszi. Sokkal gyorsabb, mint ha 40 percen keresztül esős időben végig mennék egy nehéz bőrönddel a városon. ~ mondtam.
Anya ki ment. Mérően végig néztem a szobámban, hogy nem hagyok-e ott semmit. Megnyugodtam kicsit, majd az iPhone-t nézve, rájöttem, hogy késésben vagyok. A többiek már biztos ott voltak egy ideje a koliban, így átnézve a bőröndöt, gyorsan átöltöztem egy kényelmesebb ruhába. Már hallottam, hogy anya beindítja a kocsit, így sietni kezdtem, és levittem a kocsiba a bőröndöt. Beültem előre, és elindultunk a koliba.